Nyulászat

itt minden van ami nyúl

A nyulak rendkívül könnyen tenyészthetők, hiszen gyorsan szaporodnak, de mielőtt pároztatnánk őket, van egy fontos teendőnk. Az anya egy alkalommal akár tíz, vagy még több utódot (nyúlfit) is világra hozhat - és ezek jövőbeli elhelyezéséről nekünk kell gondoskodnunk. Néha persze nem várt vemhesülés is előfordulhat, ha az egyik, addig nősténynek gondolt állatról az ivaréréskor kiderül, hogy valójában baknyúl. Két nőstényt tarthatunk egy ketrecben, főleg, ha együtt is nőttek fel és megszokták egymást, ez azonban megnöveli az álvemhesség esélyét. A bakok (hím nyulak) az ivarérett kor elérése után gyakorta csetepatékba keverednek egymással, ezért inkább elkülönítve tartsuk őket.
Az ivarérés fajtától függően más-más korban következik be, általános, hogy a kisebb termetű fajtáknál hamarabb - így például a holland már 18 hetes korában, az óriás fajták pedig körülbelül 28 hetesen képesek szaporodni. Mivel a nőstények hamarabb válnak ivaréretté, mint a hímek, az első pároztatási kísérlet sikertelensége sokszor a hím alacsony spermium-számával magyarázható. A legtöbb egyed öt-hat hónapos korában szaporodik először sikeresen.
Az ivarérett egyedek ivarának meghatározása könnyebb, mint a fiataloké, mert ekkora fejlődnek ki teljesen a külső ivarszervek. A bak heréit védő herezacskó a hímivarszerv nyílása és a végbélnyílás között található. A lágyékmirigyek szőrtelen, szaganyagot termelő szervek, melyeket két oldalról fogják körül a péniszt. Más jelek is utalnak még a hím ivarára, például az áll alatt megduzzadó előke, melytől az állat úgy néz ki, mintha tokája lenne (a túltenyésztés miatt ez a toka a nőstényeknél is kialakulhat).